Amikor a tekintet először esett a tearózsa és a naspolya levél koszorújára, olyan érzés volt, mintha hirtelen egy félreeső erdei kertbe csöppentünk volna. A tearózsa gyengédsége, a naspolya élénksége és a levelek kombinációjának frissessége itt mind összeolvadt. Mindenféle szándékos díszítés nélkül hordozták a természetes növekedés inherens ritmusát. Ez a koszorú nem pusztán egy virágos műalkotás; inkább egy olyan tároló, amely érzelmeket képes befogadni. Lehetővé teszi mindenkinek, aki találkozik vele, hogy felfedezze a mindennapi életében rejlő rendkívüli szépséget a szimulált természetes illat közepette.
A kamilla a füzér központi alakja. Szirmai egymásra rétegeződtek, széleik természetes, hullámszerű fürtökként futnak, mintha a reggeli harmat nedvesítette volna meg őket. Dolugou kiegészítése vad bájjal és vitalitással ruházta fel a füzért. A töltőlevelek összekötő kapocsként szolgáltak a virágok és a gyümölcsök között, és egyben a természetes érzet kulcsát is jelentették. Ezek a levelek nemcsak teltebbé teszik a füzér körvonalait, hanem átmenetet is hoznak létre a virágok és a gyümölcsök között, így az összkép zökkenőmentes és összeillesztett lesz.
Olyan, mint egy soha el nem halványuló emlékszimbólum, amely megörökíti az első találkozásunkkor érzett szeretet kezdeti hullámát, és egyben tanúja a mindennapi életünkben megnyilvánuló finom melegségnek is. A tearózsa és levélkoszorú szépsége realisztikus formájában rejlik, amely visszaadja a természet igazi lényegét. Nem rendelkezik az igazi virágok rövid virágzási időszakával, de ugyanolyan élénkséggel rendelkezik. Amikor a szoba egy bizonyos sarkában jelenik meg, olyan, mintha egy kis ablakot nyitna a természetre, lehetővé téve számunkra, hogy megtapasztaljuk a virágokban és levelekben rejlő gyengédséget és vitalitást, és rájöjjünk, hogy a szépség milyen egyszerű és tartós is lehet.
Közzététel ideje: 2025. július 21.