Az egyszárú, háromfejű hajfarkú köles, melynek formája habszerkezetre hasonlít, lényege pedig a kézműves leleményessége, amikor örök és változatlan testté dermed, megszűnik a szélben a mezőn lengedező hétköznapi termés lenni. Ehelyett dísztárggyá válik, amely a természet és a művészi leleményesség emlékeit hordozza, lehetővé téve, hogy a vad báj csendben növekedjen a beltéri térben.
A szőrös szemű gabona eredeti formája a természet legegyszerűbb ajándéka. A karcsú szárak néhány duci gabonaszemet tartanak, amelyek suttogó költőként lengnek a széllel. A szemek finom szőrei lágyan csillognak a napfényben, mintha aranyszegéllyel vonták volna be őket.
Az egyetlen, háromfejű szár kialakítása a keleti esztétika „kevesebb több” filozófiáját testesíti meg. Nem a figyelemért verseng, hanem egyedi formájával a tér vizuális fókuszpontjává válik. A három kalász rendezetlenül van elszórva, dinamikus egyensúlyt teremtve. Ez lehetővé teszi, hogy a szár egyetlen szára se emelkedjen ki a térben, se ne legyen túlságosan hangsúlyos, mégis természetesen illeszkedik a különféle dekorációs stílusokba, és tökéletesen alkalmazkodik mindegyikhez.
A házassági évfordulón egyetlen virág megajándékozása a párunknak még értékesebbé válik az idő múlásával. A deres, bolyhos, farokszerű, szálkás kölesszemek mozdulatlanul állnak, mint egy néma vers, formájukat és anyagaikat felhasználva mesélnek a természetről, az időről és az örökkévalóságról. Nem zajos, mégis egyedi jelenlétével emlékeztet minket. Ez a kapcsolat nem igényel nagyszabású narratívát; egyetlen kölesszem is elég ahhoz, hogy a vad báj csendben növekedjen az asztalon, az ablak mellett és az élet minden szegletében.
Közzététel ideje: 2025. dec. 27.